Most jön az a rész, amikor ti irigykedtek, én pedig már csak azt várom, hogy kedd legyen (előjelzések szerint 18 fok, eső, szél, de kinemszarjale, ha végre ott leszünk).

Mivel tegnap a RK lecsapta a sátorfáját azon a helyen, ahol januárig pocolunk, hadd tartok egy kis tárlatlátogatást így messziről, fotókon át. Nyilván semmiről nem tudok bővebbet semmiccse, de akkor szép az élet, ha zajlik, és most fog rám zuhanni a plafon, mert aki nálam inkább controlfreak, azt már kezelik, most pedig fejest ugrok a nemtommibe.

Mindenesetre a nemtommi bejárata így fest:

Mindenekelőtt: ez egy nagy konglomerátum része, ami az Associazione Culturale Il Palmerino névre hallgat, a középpontjában egy villa van, valamikor Vernon Lee írónő lakott itt, most pedig nagyjából összművészeti rezidencia és szálláshely, mindenesetre be kellett lépni az egyesületbe, ha az ember itt akar lakni, tehát innentől a RK ezt is felírhatja a CV-jébe az összes többi fellowship és miegymás mellé. (Én csak a feleség vagyok, nekem nem kellett belépni.)

Amiben mi lakni fogunk, egy valamikori cselédlakás, ami jelenleg La Casina névre hallgat, és helyszíne lesz összes dilinyómnak és nyivogásomnak keddtől arrafelé, ha az Úr kegyes hozzánk. Ujjakat csuriba. (A szőrös miatt fosok leginkább, ő még nem utazott messzebbre az állatorvosnál, most pedig több mint ezer kilométerre visszük innen, és ha velem csinálnának ilyet, garantáltan kiborulnék. Drukkoljunk, hogy neki több esze van, mint nekem.)

A La Casina külsejét már láttátok az első képen, ott van valahol a sok zöld mügütt. Lépjünk beljebb a verandára.

Van egy halvány sejtelmem, hogy amíg nem lesz kék a szánk széle, időnk nagyját itt fogjuk áthéderezni. Sajna ez viszonylag gyorsan be fog következni (október közepe van, az árgyélusát neki!), de akkor majd beljebb vonulunk. Ezen az ajtón át:

Jelzem, nekem itt már vannak Terveim, amitől mindenkit mentsen meg az ég. Szép kihívás lesz úgy formálni enpofámra a világot, hogy nem verhetek szeget sehová, és nem mázolhatok át pipiszínre mindent, ami szembejön, de megoldjuk.

Az ajtó mögött található az, amit az ismertetőben úgy írtak le, hogy “tágas nappali, étkező és konyha”. Minden csak viszonyítás kérdése, persze, de most némiképp bátortalanul megjegyezném, hogy én jelenleg 192 négyzetméteren lakom, fene a burzsuj pofámat.

Sütő sajnos nincs, úgyhogy a kovász itthon marad, a lisztek is. Az adventi sütiket is át kell gondolni. És vinni kell éles késeket meg késélezőt. Meg minden mást, ami egy normális főzéshez köll. (Mintegy zárójelben még egyszer szeretném megemlíteni, hogy fene a burzsuj pofámat, én elkényeztetett házicica, én.)

Rubint Réka (igen, az a Rubint Réka) egyszer azt mondta, hogy a hosszú házasság fontos titka a külön fürdőszoba. Most rossz leszek, és azt mondom, ez volt a legokosabb dolog, ami annak a nőnek a száján valaha kijött. Mi huszonhárom éve élünk két külön fürdőszobán, úgyhogy ez is érdekes experimentum lesz.

A végére nagyúri hálószobánkat hagytam az ortopéd méretű párnákkal. Mint látható, a RK már itt is leverte a sátorfáját a rókás pokróccal és az általam horgolt ágytakaróval.

Továbbra is az van, hogy épp akkora mértékben fosok, mint amennyire lelkes vagyok. Legyen már kedd reggel, könyörgöm.