Péntek, tizenharmadika. Marha nagy mázli, hogy semmiféle klasszikus babona nem érint meg engem, nekem csakis különbejáratú babonáim vannak útközben látott macskákkal meg prímszámokkal, nemakarokbeszélniróla. A RK ma dönget haza egyetlen etapban Firenzétől Szentendréig, délután háromra pedig a cicászatra fuvaroz el apósom, hogy Maci megkaphassa a féreghajtóját, ami utazás előtt javallott.

Önmagában ez a kettő is elég lenne a jóból, de (“tovább is van, mondjam még?”) tegnap alig pár órával azután, hogy megállapítottam itt nektek, ocsmány módon el vagyok butulva, a RK bekvártélyozta magát a La Casina nevű kulipintyóba, ahol január közepéig életünket tengetjük majd, és elővette a mérőszalagot. Nyilván csak magamra vethetek, én küldtem el a mérőszalagot azzal az instrukcióval, hogy a RK vegye elő, és fussa vele körbe a kulipintyót, mihelyst beköltözik. Mivel úgy gondoltam, nekem most már úgyis minden mindegy, amíg ő bedobott egy mosást (van egy kommunális mosógép egy fészerben, nem viccelek) elmentem a Mickey’s-hez egy ún. Vintage Sajtos Baconburgerért. Az a cucc valóban ifjúkorom hamburgereire emlékeztet, bár nincs benne csalamádé, ami a kilencvenes évek minden megbízható McDisgusting burgerének fontos összetevője volt, de egyébként minden része teljesen autentikus a túlsütött húspogácsától a fél tubus majonézig és a molnárkáig, amiben mindez benne tocsog. Na hát én ezt betoltam röfögve az arcomba egy adag hagymakarikával és sültkrumplival együtt, leküldtem hozzá két korsó Braníkot is, majd elővettem a jegyzetfüzetet. Ekkorra természetesen már Maciénál is kevesebb eszem volt, az agyamból a maradék vér mind lement a gyomromba, hogy megküzdjön a molnárkával, a hagymakarikákkal meg a Braníkkal.

Próbáltam a helyzet magaslatán maradni, de ez nem volt a legkönnyebb, pláne miután kiderült, hogy az általam oly gondosan összeállított csomagból egyetlen paplan- vagy párnahuzat se használható. Porca miseria. A párnáknak különösképpen ortopéd mérete van, 70×40-esek, én ilyet még nem pipáltam. (Sok minden lesz a jövőmben, amit még nem pipáltam, ezt előre látom.) Mindenesetre ma esmég beizzítom Eriket ortopéd méretű párnahuzatok ügyében, miután végigkajtattam az ágyneműs szekrényeket 200×200-as paplanhuzatért. A kockásról, amit elküldtem, kiderült, hogy kicsi, 180×180-as.

Az éjszakámról inkább ne beszéljünk, a vacsorám abszolúte alkalmas volt arra, hogy Babett anyóval álmodjak, és az a gyanúm, ez meg is történt. A mai nap folyamán viszont, ha lesz még rá enerzsia meg idő, bemutatom a La Casinát is, amiről a RK számos fotót küldött nekem. Ha most nem jönne össze, mert lenyelt Erik meg a cicászat meg a többi, ne búsuljatok, úgysem ússzátok meg. Addig is, nesztek, itt a fészer, amiben a mosógép lakik.

Mondtam én, hogy nem viccelek.