Utazásaim hossza, távolsága és időtartama fordítottan aránylik az ezen utazások előtti aktuális szellemi képességeimhez. Magyarán: minél hosszabb útra megyek, annál butább leszek előtte. Erre már régebben rájöttem, de minden alkalommal csak újabb és újabb bizonyítékokat kapok rá, mostanra például az én agyi kapacitásom és miegyebeim kábé Maci szintjére szálltak le, csak én nem kergetek farokfelcsapva poloskákat a lakásban (egen, azoknak is megint szezonja van).

Istennek legyen hála ezért a blogért, hogy néha muszáj erőfeszítéseket tennem saját kinézetemmel kapcsolatban, mert ha ez sem lenne, valószínűleg nyafogóruhában indultam volna el cigiért.