Azt éppen nem viszek magammal, csak magamon, mindjárt meg is látjátok. Egyelőre hadd gyönyörködtesselek azzal, amint teljes pompámban gintonicozni indulok sugárzó napsütésben. A színeket a Magos Mustár fantázianevű hálószobafalnak köszönhetjük, a tokás vigyort a vénségnek. Holnap leszek negyvennyolc, sálálá.

A mai buli nem a szülinapom tiszteletére vagyon (szerintem nem is sejtik ezek a csajok, hogy holnap lesz, bár ki tudja), hanem eredetileg délelőtt kellett volna bependliznem a székesfőfaluba, hogy egy dékáni megbízottal találkozzak. (Ja, mondtam már, hogy a munka sehogysem ereszt.) Ez a program végül meghiúsult, de akkorra már ledumáltam a hölgyekkel, hogy este öttől velük iszom. Hell yeah.

Ééés, mivel már emlegettem a banyatankot, tessék:

A PopPins nevű kreatív műhelyből* van a néni banyatankkal és tacsival, én ezt a kitűzőt nagyon szeretem, de már régen hordtam utoljára, úgyhogy ideje volt bevetni a turkálós farmerkabáthoz, úgyszintén turkálós nyaklánchoz és a zöld pöttyöskéhez, akit biztos nem viszek Firenzébe, úgyhogy még gyorsan beküldöm a körforgásba egy utolsó szereplésre. Meg a ráncos nyakamhoz.

Hé, mingyá ötven leszek, még szép, hogy ráncos a nyakam.

* Attól tartok, már nem léteznek, vagy legalábbis ebben a formában nem, de itt egy archív cikk arról, hogy mitakart a hogyishívják.