Ki kéne mászni innen a macska mellől meg a takaró alól, és eltotyogni bankba meg boltba. Odakint csepereg, fúj a szél, és intézkedni meg kilométereket gyalogolni kell, itt bent meg van nekem macskám, takaróm, még teám is. Sőt, csoki is van. Akár több kiló.

Na mi legyen.

(Esti kiegészítés)

Végül elaludtunk. Én másfél órával később ébredtem fel arra, hogy rémálmodom: a szülővárosomba utaztam, és valami okból ott hagytam az útitáskámat az Új-Szemerjai buszvégállomáson, mert a busz érkezése után halaszthatatlan bevásárolnivalóim lettek a boltban, ami egyébként a Golgotai bolt volt (beavatatlanoknak: tulajdonképpen mind a két hely létezik a szülővárosomban, viszonylag közel egymáshoz, de véletlenül sem egymás mellett), és mire visszamentem, egy sufniban kellett keresgélnem rég ott hagyott bőröndök meg minden más kacat között az útitáskát, ami nem volt sehol. Fapipa pedig benne. A seholsincs útitáskában. A buszjegyárus néni tök kedves volt, azt mondta, rámoljunk ki mindent a sufniból, úgyhogy pakoltunk, mint Bogdán az üres boltban, csakhogy ez tele volt: bőröndök meg ládák meg zsákok, az egyik sarokban fél méter magasra felcsírázott krumplik, aztán a gurulós bőröndök mellett találtunk gurulós tévékészülékeket is, öregeket, mint az országút. Meg kajakokat. És rengeteg hulahoppkarikát. Egy ponton félbe kellett szakítanunk a rámolást, mert utat kellett csinálni egy beteg kengurugyereknek, akit vízágyon hoztak az állatkertből (na olyan sose volt a szülővárosomban) a kórházba (az speciel valahol ottfele van földrajzilag, mint a busz volt), de valamiért elszabadult az egész kupac, és elindultak lefelé a Kórház utcán (az természetesen egy másik kórház utcája), bőröndök, tévék, hulahoppkarikák, ott cigánykerekezett minden lefelé, mint anno abban a színes gumilabdás Sony reklámban, ebben e:

És akkor végre felébredtem. Áááááááá. Megittam egy kávét, gatyába ráztam magam, aztán mintegy penitencia gyanánt nem csak a bankba mentem el (természetesen már megint elfelejtettem az internetbankos jelszavam, azért), de még a Lidlibe is, ami toronyiránt csak négy kilométerre van. Úgyhogy végül oda-vissza, bankkal meg miegymással együtt talpaltam vagy kilencet, és visszafelé akkora ménkű nagy pakkal jöttem, hogy csak sajtból volt benne hatvan deka.

Nem tudom, inkább szigorúnak vagy inkább ijedtnek látszom itt ezen a képen, de a nappali alvás egy gyilkos, istenuccse.