Istenbizony nem tudom, miért másztam le a zsibire, nyilvánvalóan nincs szükségem most onnan semmire, és fölös pénzem se nem van, hogy bokályokra és plüssmalacokra költsem. Ráadásul elkövettem azt a hibát, hogy a naptárhoz öltöztem, nem az időjáráshoz, és konkrétan szakadt rólam a víz, mire hazaértem. Ez persze nem akadályozott meg abban, hogy kerülővel jöjjek, és meglátogassam az egyik kedvenc Szűzmáriámat a Janicsár utcában, mert végül is vasárnap van. A PéterPál templomban éppen miséztek, a város meg dugig volt turitnyával, rajtam viszont újólag kitört a barlangi morc, úgyhogy tényleg hazajöttem, és most splendid isolationben tengek fent a Bűnök Barlangjában.

Nesztek a mai császkálásról egy ömlesztett fotókupac: plüssök, Mária, a görögkeleti templomnál suhogó ősz, bokályok, utcákok, na meg a lila bazsalikom, amit valamikor nyár közepén vettem a piacon, és mostanra kinőtt Isten markából.

Azzal is csinálni kéne valamit. A bazsalikommal.