Tegnap du., amikor úgy éreztem, a hajam után mingyá a fejem is felrobban, feltarisznyáltam magam, és elmentem írni.

Éppen afféle nekem-teccő idő volt, hűvös, szeles, jobbára (de nem folyvást) napos, és ugyan én a saját teraszomon is írhatnék (meg is teszem általában), de ezúttal úgy gondoltam, inkább a Barlang kertjében teszem.

Egen, az a kék ott a kerítés mögött a Duna. És egen, ekkora óriási tömeg volt délután ötkor egy olyan helyen, ahonnan a Dunát láthatod, és 950 egy korsó Pilsner Urquell. Konkrétan nem volt ott senki rajtam meg az ott dolgozókon kívül, na.

A világ úgynevezett Jelekkel üzen nekem, mondanám, ha ez nem ellenkezne az elveimmel. Nyilván az, hogy ezek a Jelek mit jeleznek, már megint egyéni megítélés kérdése. Fetvozső, rienvaplű.

Megyek a teraszra, írni. Ma hajnalban fél négykor vert fel engem ez az állat, és ugyan cuki meg minden, de kabátgallér lesz belőle, ha továbbra is ezt csinálja.