A Családom és egyéb állatfajtákban van egy mondat arról, amikor lehámlik az éjszaka héja, és ott van alatta egy új nap, olyan tarka és fényes, mint egy matrica, és épp ugyanannyira valószínűtlen. Ez feltehetőleg azért ragadt bele anno a fejembe, mert ugyan tisztában voltam azzal, hogy a matricák létező és valóságos dolgok, de azért értettem, mire gondolhat a költő.

A mai nap matricája fél négykor tarkállott elő, és tényleg olyan volt, mint amilyennek Durrell leírta, rengeteg lehetőséggel és más csuszpájzzal teli, én például egybül nekiestem bedagasztani egy kenyeret, teletömtem a mosógépet, aztán enni adtam Macinak, és most már ki van teregetve, a veknik a harmadik kelesztésben ülnek, Maci alszik, én meg itt vagyok citromos fréziától illatozva, és még alig múlt hat.

Ebben a világban továbbra is rohadtul nehéz derűsnek és aktívnak és kreatívnak maradni, de én addig dolgozom rajta, amíg csak bírok.