Ez a hét eddigelé meglehetőst el van átkozva, szinte érdeklődéssel várom, milyen csapások jönnek még. (Semmi igazán rémes, csak sok apró bosszantó piszlicsáré izé, ami egy nagy szarkupaccá áll össze.)
június 2023 havi bejegyzések
10/284 – Elem
Végtelen hosszú szenvedések árán befejeztem egy szájbavert tanulmányt, úgyhogy most üres vagyok és céltalan, mint ilyenkor mindig. Na jó, enni így is muszáj, kutyagoljunk el a nagybótig.
Mindehhez tegnap a RK is lelépett Varsóba, majd onnan tüstént megy tovább Bukarestbe, és legközelebb csak szombaton látom. Hozni fog csokit. Sokat. Én viszont most veszek elemet a mérlegbe, mert az is kidöglött valamikor, és igazából fogalmam sincs, megehetem-e majd azt a sok csokit.
(Meg. A csoki jó.)
10/283 – Csapadék
Oké, jöhet az e heti, már-már tradíciószámba menő “hajnalban megébredek, posztolok, visszaalszom” művelet. Volt ezen a héten is minden, de főként eső. Galéria!
10/282 – Bagett
Már olyan ritkán veszünk kenyeret, hogy a kéménybe kell felírni korommal, amikor mégis megtörténik.
10/281 – Őszinte
Én mindig őszinte vagyok, amikor azt mondom a Repülő Kutatónak, hogy ideje vendégeket hívni, hátha akkor végre rávesszük magunkat a takarításra, de aztán éppolyan őszintén mondom azt is, hogy “€&#@& a %#€&@be!* Már megint takarítani kell!!!”
Külön kedvelem azokat az eseteket, amikor ő felporszívózik és felmos a földszinten, majd, nyuszi, hopp! elrohan tudományt művelni, én meg itt maradok a többire.
Legalább a hajam megfestettem tegnap sok nyávogás után-közben, úgyhogy a takarítás is menni fog. Összefüggéseket ne keressetek.
* Ide képzeljen mindenki olyan rondaságokat, amilyen neki éppen most jólesik.
10/280 – Medárd
Na, mi lesz? Esi vagy nem esi?
Higgyétek el, nem akarjátok látni a fejemet. Már kora reggel óta arra gyúrok, vajon mikor bírom rávenni magam, hogy hajat fessek.
Még eddig nem jött össze, pedig már fél dél.
10/279 – Bokály
Ma egy remek napot töltöttem anutámmal,
többek között bementünk a Néprajzi Múzeumba megnézni a bokályokat.
A bokályokat mink szeretjük.
10/278 – Köpönyeg
A mai őtözködős terveim azonmódulag mentek a kukáéba, mihelyt megláttam az időjárást, ami éppen a tetőablakra cseperészett. “Hej, ha én ezt tudtam volna, köpönyeget hoztam volna!” Nos, ezúttal még épp idejében tudtam lecserélni mindent, ami huszonnyolc fokra és napsütésre volt betervezve – valami olyanra, ami megfelel zuhogó esőben és tizenhét fokban.
Mondtam én, amikor Bécsben kiturkáltam ezt a lebernyeget, hogy a lelket is ki fogom majd rétegezni belőle? Hát persze hogy mondtam.
10/277 – Egybeesik
Nyilván az “alkalmassági vizsgára robogok a hetes busszal” eseménynek muszáj egybeesnie a “pontosan tudom, melyik kardigánt akarom felvenni, de nem találom” pechhel. Plusz hétfő.
10/276 – Kapás
A diákjaimtól virágokat kaptam, magamtól egy újabb (ötödik!) pöttyöskét, a félévtől meg a szorgalmi időszak végét, tegnap írtam be az utolsó gyakorlati jegyeket. Mindeközben Visegrádon gyermekfuttató szezon volt (az a kép ott a sátrakkal meg íjászattal), a Bűnök Barlangjában ágyneműcsere, a RK spárgavacsorákat főzött, Maci meg… hát ő meg Maci. Galéria!
10/275 – Kedve
Mondhatnám, hogy mutassatok valakit, akinek kevésbé van kedve a szombat reggeli vizsgákhoz, mint nekem, de hát éppen tizenhét olyan személlyel ülök szemben egy tanteremben, akik azonnal jelentkeznének.
10/274 – Én, te, ő
Én méla vagyok, nyomott, el vagyok havazva melóval, és nincs kedvem blogolni, ő meg puha, meleg, szőrös és elégedett. Inkább őt küldöm be.
És te, te hogy vagy?
10/273 – Mustáááár
Sárga ruha, sárga napfény, sárga fal. Manipulálhatom én ezt a fotót napestig, akkor is úgy fog kinézni, mintha egy flakon mustárról készült volna.
Félreértések elkerülése végett: a reggeli fotók továbbra is normálisabban fognak kinézni, de ma csak mostanra ráztam magam annyira gatyába (vagy mibe), hogy fényképezkedhessek.
Minden nap más - mindennap más 