Azt hiszem, évről évre egyre kelletlenebbül megyek államvizsgáztatni, és ha jól megkapargatom, ennek az az egyik oka, hogy nem akarok bőgő nőket látni, akik olyanfajta totális pánikba hajszolják bele magukat, amiről majd öt órával később már maguk is belátják, teljesen kontraproduktív volt. Mindehhez nem is aludtam jól, sok hülyeséget álmodtam gyakori felriadásokkal, egy olyan fürdőszobában kellett összevakargatnom magam, amit valószínűleg Hundertwasser tervezett egy kába pillanatában, mert egyetlen egyenes falszakasz nem volt benne, levendulaszínűre volt mozaikcsempézve az egész, és én csak kapkodtam ide-oda, hol vannak a cuccaim, közben meg folyton bejött valaki megzavarni, pedig nekem egyszerre és egyidőben két helyre kellett volna eljutnom vizsgáztatni. Persze mindkettőt lekéstem.

Na, tegyünk róla, hogy ez csak rossz álom legyen.

Közben ez a ruha is nekilátott a, ha nem is egészen az utolsókat rúgni, de kiszolgálni a kapitulációt, már mosás után is úgy fest, mint akit kiskutya szájából szedtek ki, grr.