Ez az új óvodai jelem.

A fotón látható állapot 7:40-kor született, amikor már négy (4!) órája fent voltam, minek következtében már azt is tudom, hogy valami gebasz van a vasalódeszka melletti állólámpával, mert nem volt hajlandó világítani nekem, aztán amikor kicseréltem benne a körtét, mégúgyse. Körülbelül ugyanebben a pillanatban égett ki misztikus módon az Erik melletti íróasztallámpából is a körte, úgyhogy körmérkőzést játszottam azokkal a rühes körtékkel, ennélfogva pedig Erik mellett ismét volt világítás, a vasalódeszka mellett lófing se, pedig nekem nem Erikre volt szükségem a Bíbor Bálnához, hanem vasalóra. Úgyhogy végül a kínai ledes szarvassal világítottam magamnak, miközben a két kiló textilt hajtogattam a deszkán.

Íme a kínai ledes rénszarvas.

Ez világított nekem, hogy kivasaljam a ruhát, amiben majd kiállok előadást tartani, papír és ppt nélkül, százhetven néphagyományőrző óvodapedagógusnak.

Igen, az én életem továbbra is egy hülye vicc.