A tegnapom mintegy csavarmenetben ment lefelé attól kezdve, hogy elindultam a munkázóba, a buszon például becsurgott rám a víz a tetőn keresztül, és hiába ültem át másik székre, ott is. És megint. A harmadik helyváltoztatás után úgy döntöttem, hogy ott egye meg a fene az egészet, ha folyik, hát folyik. Még a bugyim is vizes lett. Köszike, Volánbusz.

Mindezek kézenfekvő következményeként megint taknyos vagyok, de szerencsére nem annyira, mint a hét elején, viszont így is piszok nehezen cihelem magam össze annyira, hogy lemásszak a piacra. Legalább most már/még nem esik, az is valami.

Amíg én a szezonális zöldjeim felé vánszorgok, ti döntsétek el helyettem, mivel foglalkozzak a mai napon a szakdolgozatok mellé. (A legszívesebben azt írtam volna, hogy “helyett”, de én egy lelkiismeretes mókuska vagyok.)