Megyek a piacra, hollári hó. Mivel a RK még mindig hátára fordult bogárkaként működik, enyém a beszerzés minden öröme. (Áldom az eszem, hogy amikor legutóbb mentünk Emesével nagybótba, eggyel több doboz macskakaját tettem be a bevásárlókocsiba azzal, hogy “egyszer kelljen, s jó, ha van”. Itt most még egy ideig nem leszünk mozgósíthatóak autóilag.)

Szóval akkor paradicsom, sajt, kefir, cukkini, padlizsán, talán sör, és mindenképpen tök. Ez utóbbiból Hokkaido, ami már két hete megjelent a kedvenc zöldségesünknél, mert az finom, és különben sem Halogénre kell. (Ha erről lemaradtatok volna, a faragnivaló tököt “Halogén-tök” néven lehet néha felfedezni. Nyilván a Halloweenre gondolnak, akik leírják…)

Rohadt hideg van amúgy, csak mondom. Na nem a lakásban, az most be van durrantva 22 fokra az isiász miatt, és ennek pekuniális szempontból minden bizonnyal meglesz majd a böjtje, de azt a hidat akkor gyújtjuk fel, amikor odaérünk. Most egyelőre a gyógyulás fontosabb.