Két napig lényegében csak döglöttem, néha kitakarítottam ezt-azt, és időnként szaloncukrokat raktam a számba. Az egyetlen kézzelfogható nyoma ennek a két napnak egy csík marokkói szív, amit egy homályosan körvonalazódó projekthez horgoltam – perpill egy méter húsz centinél tartok, és közben valamikor hirtelen ötletből visszabontottam fél méternyit, asse tudom, miért.

A twixtmas nagyon alkalmas arra, hogy az ember elengedje magát, és öreg nyafogóruhákban tengesse a napjait, de hát ez így nyilván nem maradhat, őtözködős blogom van, vagy mi a fészkes, és legalább annyi erőfeszítést tehetnék, hogy új nyafogóruhákban tengjek. Úgyis annyi polár van a házban, hogy már nem fér a polcokon a Bűnök Barlangjában. Ezt orvosolni kell.

Yeah, ez itt most egy varrónap lesz.