Nem állítom, hogy sikerült afféle all-time rekordot beállítanom a rajtam lévő dolgok papagájtarkaságában, de a lila hátizsák erősen feszegeti a határokat. Sajna őfelsége nélkülözhetetlen a mai napomhoz, ugyanis olyan későn végzek, és olyan korán kezdek holnap, hogy muszáj ott aludnom Esztergomban.

Még inkább sajnos, hogy a fejemben lévő pépnek is leginkább ilyen lila színe van most, ráadásul ködben úszik. Lövésem sincs, mennyire bírok majd holnap este annyi energiával, hogy elvonszoljam magam a buszig, aztán felüljek rá. Az éjjel ötször ébredtem fel, mindannyiszor válogatott hülyeálmokból, és a péntek-szombati 15×45 perc extra koordinációt igényel, mivel a hallgatók egy része éppen befelé mászik a szopornyicába, egy része meg éppen kifelé.

Isten neki, fakereszt, ezt is túlélem valahogy.