Van abban valami félelmetes, amikor itt a november, és egyszer csak ott találja az ember magát, hogy lényegében tíz perc alatt sötétedik el minden, mintha ráejtettek volna a világra egy óóóriási pokrócot.

Mint látható, hazaértem, és még sikerült elkapnom az utolsó félig-meddig fotózható pillanatot a teraszon, de akkor is, gyakorlatilag az orrom előtt lett este, aztán minden átmenet nélkül éjszaka.