A mai áutfitre semminő mentségem nincs. Nem is keresek.

A szemem csak a fényviszonyok miatt fest úgy, mintha megszálltak volna valamiféle lovecrafti démonok. Egyébként is szép, ótvarosan taknyos novemberi reggelre ébredtünk, melynek örömére, miután szaftos papit adtam a macskáknak és kávét magamnak, odahajintottam a CrockPotba egy egykilós sertéslapockát. Ezt én előreláthatólag egy egész hétig fogom enni egyedül, miközben a RK mindenféle csodálatos new orleansi éttermekben eszeget cajun finomságokat James Beard díjas séfeknél.

Tényleg sorsom van, nem vitás.