A szokásostól eltérően ezúttal valóban jogos bünti a lábamon az a kettő darab plezúr, amit akkor szereztem be, amikor leszálltam a HÉVről, és akkorát tanyáltam, mint egy ház. Nem is nyivogok miatta egy szót sem, ez így volt korrekt, minek iszik, aki józan is maradhatna. (Bár ezúttal teljesen jogos volt az is, hogy berúgtunk a kutatócsoporttal egyetemben. A tradíció kötelez, és így egy kicsit olyan volt, mintha a Professore is velünk lenne még.)

A Repülő Kutató, akinek szintén van némi fogalma a gyászmunkák alkoholikus vonzatairól, roppant kedvesen leápolta betadinnal a bibijeimet, és még ma reggel is irtó cukker volt velem, például kaptam bröncsre lágytojást.

A mai, talán sejtitek, igen lassú és molyolós és kontemplatív nap lesz. A macskák mindenesetre jól érzik a rezgéseket, a második reggeli után ők is elhevertek tűnődni az élet dolgain.

Jó, na, valójában alszanak. Lehet, én is azt fogom tenni.