Szóljatok rám, hogy emeljem fel innen a mázsás fenekem, aztán legalább pakoljam vissza azt a háromszáz könyvet, amit tegnap leszedtem polcmozgatáshoz.
Tarthatatlan, mennyire el vagyok lustulva. Még szegény sorsverte sarkantyúkánál is jobban. Ő legalább hajtott egy virágot. Egyet.
Minden nap más - mindennap más 
Esztina
2020/07/25 at 21:10
Az én 3 tő sarkantyúkámat 10 centis korban találta meg a Zuram fűkaszája. 5 oerccel azután, hogy körbegyomláltam őket, gondolván, elég lesz ennyi láthatóság a másnap esedékes kapálásig. Hát, a fűkaszásnak kellett volna egy bot is melléjük. 😦
mák
2020/07/25 at 23:28
Haha, megnézném én a) a Repülő Kutatót fűkaszával, b) bárkit, aki a balkonládámban kezd kaszálni… 😀
Esztina
2020/07/26 at 07:48
Az összes balkonládámban muskátli van, úgyhogy az egyéb virágmagok és -tövek a “kis”(nek éppenséggel nem mondható)kert földjében landolnak…
Esztina
2020/07/26 at 07:51
Ja, a Zénuram meg amolyan kényszerpályára állt ügyvéd…mindig mondom neki, h a lelke mélyén sváb földtúró paraszt, és hozzá fúrfaragó ezermester maradt/lett… No de mink ioyennek szeretjük (kivéve talán az elkaszált sarkantyúkákat).