Két és fél hétig kis túlzással úgy léteztem, hogy egyik idegrohamtól a másikig méregettem az időt. Ott volt a gépmizéria meg ott voltak a szakdolgozók (mind a kilenc!), rám döglött Erik, egy adott ponton pedig még mindehhez apósomat is visszatoloncolták Budapestre, mert folyadékot találtak a szívburokban – hát nem csoda, hogy pocsékul voltam. Oké, apósomat meglepő gyorsan visszavitték Balatonfüredre lábadozni (a folyadék felszívódott magától), Erik helyett, ha morcosan is, előráncigáltam Primerát, és kedden már megjött az új gép, de tegnap délutánig, amíg el nem küldtem a konzultációs igazolólapokat, hogy mindegyik szakdolgozó leadhatja a dolgozatát, továbbra is ott ültem ugrásra készen, hogy most mi következik.

Most, ha a fene fenét eszik is, hétvége következik, és slussz. Ma reggel gyönyörűen sütött a nap a nyírfaleveleken át a Primera körüli káoszra,

a Repülő Kutatótól kaptam ha nem is ágyba- de futonra-reggelit,

a héten meg, amikor úgy éreztem, nem bírom tovább, körbemászkáltam a centivel a hálószobában, és elküldtem a pasast felnőttlegóért.

Az emeleten az az illat terjeng, ami a skandináv bútoráruházak sajátja, nekem meg volt egy csomó deszkám,

csillagcsavarhúzóm és imbuszkulcsom és kalapácsom, úgyhogy mingyámingyá lesz egy új komódom is. És hétvégém, juhé.

Melegen ajánlom a zuniverzumnak, hogy így legyen.