Nagycsütörtökön máskor is posványul érzem magam, most aztán meg pláne. Grisette fél napon át állította makacsul, hogy neki nincs akkuja, majd madzagon tartva is lemerült, onnan pedig órákba telt annyira feltápászkodnia, hogy most nagyon-nagyon hosszú töltések árán hajlandó egy blogbejegyzésnyi időre visszamászni önmagához. Töltőre téve is ugyanolyan gyorsan merül, mint nélküle, és csak akkor hajlandó töltődni, amikor ki van kapcsolva, úgyhogy tényleg meg vagyok lüve. Gondolom, az akku öregedett el vagy mi, de nem a legjobbkor jött nekem ez, annyit mondhatok. Jaj, a szakdolgozóim. (Kínomban írtam nekik már levelet is, hogy bocsibocsi, de ez most rohadtul vis maior.) Nyilván ez így nem maradhat, úgyhogy rendeltem magamnak egy új gépet, de hát ki tudja, mikor szállítják ki.
Mindehhez meg tegnap, amikor Grisette-telen búbánatomban varrni próbáltam egy kicsit, Erik is elhalálozott, ójaj. Kezdek gyanakodva nézegetni mindenkit, aki a környékemen madzagról működik. Ha még a konyhai robotgép is bemondja az unalmast, én a Dunának megyek.
Amúgy másként minden fasza, a nyírfa vadul zöldül,
a nyafogóruhák és pici zoknik melengetik az én jeges lényemet,
Poci meg hát Poci, és ennél többet nem várunk el tőle.
Ebből is kimászunk, az árgyélusát neki. Kimászunk mi mindenből. Ti meg beszéljetek hozzám, mert ugyan lehet, hogy csak ritkásan tudom megnézni, de most tényleg szükségem van rá.
Minden nap más - mindennap más 
Zsuzsi
2020/04/09 at 09:08
Lassan engem is csak a tavasz, meg Pocok tartanak ember formában. 🙂
Hajrá, drukkolunk, szükségünk van rá, hogy te is beszélj hozzánk! 🙂
mák
2020/04/09 at 10:47
Dógozom rajta, dógozom rajta… 🙂
Gyöngyösi Csilla
2020/04/09 at 09:27
Együtt vagyunk ebben a szarban, mindannyian. Én pl. sokat gondolok rád, és gyakran idézlek otthon a zuramnak.
mák
2020/04/09 at 10:47
Köszi, én is sokat gondolok rátok (is)…
peony67
2020/04/09 at 12:09
Erik ügyében csak annyit, hogy azért van több hobbink, hogyha az egyik ezért vagy azért becsődöl, legyen valami máshoz fordulni… értem én, hogy varrásra indultál rá, de amíg erik meggyógyul vagy meggondolja magát, horgolj, hímezz, (ne adj isten kézzel is lehet varrni pár ezer évig úgyis azt tette az emberiség)… szóval kitartás és hajrá…(De, ha nyár végéig tart ez az…izé, nem akarom leírni… én is a Dunának megyek :-/)
mák
2020/04/09 at 13:46
De én éppen azt akartam összevarrni géppel, amit már kihímeztem, meghorgoltam, és felvarrtam kézzel. 😦
mák
2020/04/09 at 13:51
Amúgy meg van másik gép, csak éppen szenvedélyesen utáljuk egymást.
Németh Szilvia
2020/04/09 at 20:25
“Ebből is kimászunk az árgyélusát neki!” Vihetem mantrának? 🙂
mák
2020/04/09 at 20:40
Ha nem találsz jobbat, persze. 🙂
perenne2
2020/04/09 at 22:21
De ha nem mászunk ki, akkor is elmúlik.
mák
2020/04/10 at 04:42
Jah, csak két dolog biztos, a halál meg a hülyeség. 🙂
Dalbergia Retusa
2020/04/10 at 00:04
Igen, kimászunk, csakazértis 🙂
mák
2020/04/10 at 04:43
Ezabeszéd! 🙂