Mára egyelőre eléggé megvagyok, reggel lelkiismeretesen továbbítottam diákjaimnak az anyagokat, bedagasztottam egy kenyeret, aztán felöltöztem bolond-asszony-karanténban jelmezembe (ami, valljuk be, nem különbözik sokban bolond-asszony-nemkaranténban jelmezemtől). A tegnapi csoki- és Poirot-terápia a jelek szerint megtette a dolgát, bár nyugtával dicsérjük ezt a napot is, apósomról még nincs mára semmi jó hír. Igaz, rossz hír se.