Úgy hiányzott nekünk ez a havazás, mint halnak a bicikli. Amikor legutóbb kimentem mászkálni, a sarkon a mandulafa éppen roppant jó egészségnek örvendezett a napsütésben,
most bezzeg úgy ülünk itt bent, meg ő is odakint, mint egy Janus Pannonius versben*, csak nem a Dunántúlon. Vagy de. Amennyiben a Dunántúl pont a Dunánál kezdődik.
No de legalább tudom, mitől ilyen flúgos most a macska. Frontérzékeny a lelkem.
* Egyszer valamikor írtam “válasz Janusnak” epigrammákat olyanok nevében, akiket kipécézett az ő epigrammáiban. Mekkora elpazérolt életművön ülök, heh.
Minden nap más - mindennap más 
Zsuzsi
2020/03/23 at 12:31
Kérjük szépen az epigrammákat! 🙂
mák
2020/03/23 at 12:34
Majd ha végképp agyamra megy a világ, aminek ugyebár egyre nő az esélye. 🙂
Dalbergia Retusa
2020/03/23 at 21:47
Úúú azokra a válaszepigrammákra felcsillant nekem is a szemem, szóval igen-igen, kérjük szépen őket 😀
mák
2020/03/24 at 02:12
Isten bizony asse tudom, hová ástam el őket. Mondtam, hogy egy elpazérolt életművön ülök. 😀
Dalbergia Retusa
2020/03/24 at 21:47
😥