Mivel fene se tudja, hogyan és miként fognak folytatódni az világnak dolgai, és neadjisten nem rendelik-e el, hogy senki se dugja ki a képét az utcára, akinek nem égetően fontos, én most elmegyek sétálni egy fényképezőgéppel a ház pár száz méteres körzetében, hogy szagoljak meg nézzek egy kis tavaszt.

Ígérem, mindenkit széles ívben kikerülök, bár ezen a környéken ez úgyis leginkább azt jelenti, hogy nem bratyizok a kelleténél többet a rigókkal meg poszméhekkel.

Azt viszont, ismerjük el, meglehetőst kivédtem, hogy valaki belém gyalogoljon merő bambaságból, mert nem vesz észre az utcán.