Ez most már igencsak a szorgalmi időszak utolsó előtti hete: tegnap reggel a harmadévesek egy fazék gyümölcsteával és egy nagy doboz mézeskaláccsal fogadták az intézménybe bezuhanókat a hallban, miközben utolsó erőfeszítéseket tettek, hogy a “Jeles napok” zárthelyire gyorsan bevágjanak még néhány fontos információt a virágvasárnapról meg a húshagyó keddről. A másodévesek már a múlt héten eljutottak oda, hogy még óra közben is bábelőadáshoz festegettek virágokat, miközben én Rudolf Steinerről döngicséltem nekik, a földszinti közösségi dühöngőben (valaha büfé) meg szinte mindig van valaki, aki éppen blockflőtén gyakorol.

A vicces az, hogy ez nekünk teljesen természetes, és nem is nagyon tudjuk másként elképzelni, de azért elég tisztán látom, miért nehéz megérteni a bölcsészkar irányából felénk pislogva, hogy ezek a képzések hogyan működnek és miként festenek.

Summa summárum, ezt most azért mondtam el nektek, hogy jobban értsétek, miért nem fog senkinek szeme se rebbenni, ha én elmegyek dolgozóba így.