Vadul evezgetek az új tanév kezdete felé kis csolnakomban, és káromkodva küzdök a levelező rendszerrel, ami természetesen most óhajt bekrepálni, sose máskor. Úgyszintén természetes módon, mert a macskáknak ez a természettye, a szőrös hátramozdító vigasztalására sem számíthatok, ő elvan magának yol.

Arra a párnára ott Poci alatt kéne egy új huzat, azon pedig ott mögötte nincs is huzat, micsoda banda vagyunk. Vagyok. A ruhavarrási terveimmel is csak eddig jutottam,

még mindig gyáván totojázgatok, hogy ki merjek-e próbálni egy vadonás új, eddig még sose tesztelt szabásmintát egy olyan anyagon, amiből összesen 2×2 méterem van, slussz. “Megüssem vagy ne üssem, azon tűnődtem”, éneklé a Bikini.

Hát én legalább meg vagyok ütve alaposan, nédda.

Közelképet inkább nem mutatok, a hullafoltok most fordulnak éppen zöldsárgalilába. Jajdejó. Mégiscsak hosszú ruhák lesznek ebből a közeljövőben, úgyhogy tényleg nem ártana, ha vennék egy mély lélegzetet, aztán belevágnék az anyagba.