Mivel kikölcsönöztem nyárra a könyvtárból néhány kézimunkakönyvet, és már több mint fél éve nem tanultam új horgolásmintát, úgy gondoltam, ideje megpróbálkozni valami újjal.

Ki is nyitottam ezt itt ni.

Ha eddig még nem tettem volna nyilvánvalóvá, nekem tényleg egészen nevetséges hendikepem van horgolásminták követésében. Mondhatnám ugyan azt, hogy igazi punk attitűdből közelítek, vesszenek a szabályok, de ez csak annak az elkenése lenne, hogy egyszerűen becsukódik az agyam, mint egy kagyló, amikor olyanokat olvasok, hogy “*(1fp, 2erp, 2lsz, 2rp, 1 fp) a köv 4lsz-ívre**”. Mintarajzok követésében is gyönge vagyok, de nagyon. Ennek a könyvnek azért örültem meg, mert a mintákhoz van leírás és mintarajz és fénykép, ebből a háromból hátha sikerül nekem is összehoznom.

Hát nem.

Hozzávetőleg tudom, hol rontottam el végleg, és vannak fogalmaim arról is, meddig kéne visszabontanom, hogy újracsinálhassam jól, de nehemahakaharohom.

Inkább keresek a könyvben egy olyat, aminek csak 1-es a nehézségi szintje, mert sikerélmény, az mindenkinek kell.