Tegnap majdhogynem négykézláb jöttem haza, és menet közben kicsinyt vihogtam is az egészen, hogy nédda, mennyire le tudja építeni az embert, ha fél kilenctől fél hatig pofázik – közben nyilván itt-ott szünetekkel, de hát akkor is.
Azért ne sajnáljatok nagyon. Ez egy úgynevezett tömbösítés miatt van így, a félévben összesen négy héten kell ilyen irgalmatlan hosszú napon át szövegelnem. Igaz viszont, hogy a négyből az első kettő most van a nyakamon, az utolsó kettő meg a szorgalmi időszak legvégén lesz. Na akkorra már mindenki le lesz épülve, ők is, én is. Nekik a nyolchetes gyakszi tesz be meg az államvizsgára és a zárótevékenységre készülés, nekem meg… áá, nem akarok én abba belegondolni, de komplex vizsga is van benne meg két monstre rendezvény.
Ezt a hidat persze továbbra is csak akkor gyújtjuk fel, ha majd odaértünk, ma inkább a hét hátralévő részére készülök, mert az sem lesz piskóta. Most viszont elmegyek papiért magunknak meg a macskáknak.
Minden nap más - mindennap más 
Zsuzsi
2019/02/13 at 15:32
Csinos mézeskalács lánynak öltözve… 😀
mák
2019/02/13 at 15:40
A jó öreg mézeskalács ruhácskák, ja. 🙂
magyaroramegminden
2019/02/13 at 18:57
Az a kesztyű mindent visz 🙂
mák
2019/02/13 at 19:01
A kesztyűgyűjteményem még szerintem is figyelemreméltó. 😀
kövi sára
2019/02/14 at 16:25
fétis 🙂
mák
2019/02/14 at 17:06
Majd akkor fogok aggódni, ha duruzsolok nekik, és karibi nyaralásra akarom befizetni őket.
Zsuzsi
2019/02/14 at 21:01
Hány pár van? 🙂 Elég egy(-két) külön poszthoz? 😀
mák
2019/02/14 at 21:04
Valószínűleg igen. 😀
Zsuzsi
2019/02/15 at 08:51
Nosza! 😉