Búsan csepeg az eső, kilenc fok van odaki, a 11-es úton reggel hét óta torlódnak a kocsik. Ne utáljatok nagyon, de mindezekhez képest ma nem kell tanítani mennem, mert a tanító szakosok elmentek gyakszira, így egész nap itthon maszoghatok a színes ficlijeim között 21 fokban (a RK végre bedurrantotta a fűtést). Csakcsupán a heti bevásárlásra kell elmenni, arra is kocsival. Awww, de jó nekem. Sajna még azzal sem vigasztalhatjátok magatokat, hogy nem baj, majd holnap reggel úgyis hatkor csámpázok ki az ajtón, mert már az sem áll. Tyúkanyó elengedte a csibék kezét, mostantól az elsős óvpedesek is önjárók lesznek, és csak akkor kotkodácsolok körülöttük, ha ezt ők maguk igénylik.
Úgyhogy tessék, mára így fest az őszi itthncsücsü:
A sünik meg pláne azért, mert tegnap hajnalban láttam egy ilyen kis látogatót a kertben, ni. Awwww.
Ma még fel fogom hajintani az októberi 10×10 készletét is, tessék várni türelemmel.


