Tegnap este volt egy konferencia-jelentkezésem határideje. Délután hazakódoctam az oktatásból északról, üdvözöltem a macskákat, üdvözöltem a Repülő Kutatót, aki meg egy nemzetközi konferenciáról kódocott haza Brüsszelből (hja, ahogy azt a Shadowrunban mondták anno, “ő is árnyvadász, de egy felsőbb ligában játszik”), táplálkoztam, majd kicsit eldűltem szundikálni a kanapén. Nem árt ilyesmi, mielőtt az ember felgyűri ingujját, lenyom még pár utolsó simítást az absztrakton, aztán elküldi az egészet. Ugye.

Ugye. Höhh. Háromnegyed kettőkor ébredtem fel a szundikálásból, technikailag már másnap, határidőn túl. Áááááá. Nyilván elküldtem a cuccot, mi mást tehettem volna, a remény hal meg utoljára, de most piszkosul szégyellem a pofámat. Én irreálisan büszke vagyok arra, hogy csak szökőévenként esik meg velem olyasmi, ne teljesítsek valamit határidőre, és most még szökőév sincs. Áááá. Mindenesetre innen már totál értelmetlen volt visszaaludni, amúgy is hatkor indulok az oviba, a hajamnak meg mosásra volt szüksége.

Azt azért le merném fogadni egy kisebb, de még szemmel látható összegbe, hogy ez után a kezdet után ma nem leszek különösképpen a topon. Rajzolni meg végképp nincs energiám. Képzeljetek ide azt, ami jólesik.