Mivel ma hatkor kell kilejtenem az ajtón, hogy idejében beérjek az oviba az elsősökkel, így is, úgy is konzervet kaptatok volna, szóval nincs ebben semmi meglepi. A fotót ugyan még hétfőn lőttem, de abban sincs semmi meglepi, hogy most is kábé ehhez hasonló arckifejezésem van. Kezd kicsit agyamra menni a “reggel megfagy, délben megég” időjárási mulatságok kitartó jelenléte, ráadásul a tantermeinknek igen barátságos délnyugati fekvése van, és a délutáni órákra kulminál a hejdenagyon nyárvanrutyutyu.

Ha már lúd, legyen döglött, legalább legyünk kényelmesek és tarkák, öreg, bejáratott holmikban. Pillanatnyilag én is öregnek és bejáratottnak érzem magam, úgyhogy ilyenkor kell valami változatosság az oktatásba, és ma igen érdekes kísérlettel próbálok (próbálunk) belecsapni a palaxintába: az egyik tavalyi szakdolgozóm jön be az elsősökhöz egy báránybábbal a kezén, hogy megmutassa nekik, milyen trükkjei vannak a kiscsoportosok beszoktatásának.