Ha már a mai napibejegyzés igen kurtára sikeredett, tessék, itt egy kis nézegetnivaló. Szégyen vagy sem, de én megint vettem új cipőket.
Ezt.
Meg ezt is. Ez lesz az én Perszephoné-cipőm, amit akkor veszek fel, ha nyakunkon a tavaszi meg őszi napéjegyenlőség és az évszakváltások.
Ez utóbbi a zöld fűzővel érkezett, de én azt túlzásnak tartottam, úgyhogy vettem a kínaibótban egy narancssárga fűzőt százhúszé. Egyúttal másként is fűztem be az egész hóbelevancot, mert ha már ilyen érdekesen vannak elhelyezve rajta a fűzőlikak, hadd látsszon. Majd még látni fogjátok.
És ha már bejött kettő, repül kettő, ezek itt ni. A farmercipő kiszolgálta már a kapitulációt, a másikat meg két éve fel sem vettem, és ez azért már gyanús.
Minden nap más - mindennap más 
Zsuzsi
2018/09/15 at 12:30
Hú, de jókat szereztél! De a farmer is jó kis darab lehetett. 🙂
mák
2018/09/15 at 12:35
A múltkoriban egy esős napon foltosra ázott, de bevallom, nem is próbálkoztam azzal, hogy kijön-e esetleg belőle a folt, ha kimosom. Tényleg túl hosszú ideje megvan már, no.
Ha viszont esetleg szeretnél kísérletezni vele… 🙂
Zsuzsi
2018/09/15 at 16:51
😀
Milyen méret?
mák
2018/09/15 at 17:25
38.
Zsuzsi
2018/09/17 at 05:54
Akkor maximum Kriszti valamelyik keresztlányára lenne jó… 😌
mák
2018/09/17 at 06:51
Pech. 🙂
Zsuzsi
2018/09/18 at 05:31
Így jár, aki nagy lábon él… 🙂
peony67
2018/09/20 at 08:57
Jajjj az a piros pipőőőő… ha egyszer megunnád….:-D (csak úgy mondom…egy nőnek sohasem lehet elég piros pipője.)
mák
2018/09/20 at 08:58
Gondolod, hogy össze merem számolni, nekem hány piros pipőm van? 😀