Ezévi utolsó áutfit-bejegyzésemhez nem is kívánhattam volna a jelenleginél találóbbat. Egy óra múlva indulunk Grazba anyámhoz, nekem pedig még a leghalványabb lila dunsztom sincs arról, mi az égig érő vascsicsergőt vegyek fel, és mit pakoljak. Itt Bürgüncfalván pállott harminc fok van napsütéssel, Grazban az előjelzések szerint huszonegy lesz esővel és csattogó istennyilákkal. Plusz még a családom, mert ezek ilyenek, fel akarnak mászatni egy hegyre is.

Já, pontosan, ahogy mondtam. Blogévet ennél pásszentosabban befejezni nem is lehetne.

A legkevesebb garanciát sem tudom adni arra, hogy holnap vagy holnapután lesz bejegyzés, úgyhogy lehet, a jövő év majd csak hétfőn indul. Le ne rágjátok addig a lábatokat izgalmatokban. (Az évnyitó posztot megpróbálom beidőzíteni, hogy jelen nem létemben is fellője holnap a wordpress. Még meglátjuk, mekkora sikerem lesz ebben. Ebben is.)