Igen kevés dolog van a világon, amit olyan kevéssé érdemes nézegetni, mint engem most: hajam éppen robban felfele, házi ümögben szekundálok Atillánénak a takarításban, és máris facsarni lehet belőlem a vizet. Délután viszont majd kicsippentjük magunkat, és lelejtünk városunkba a leánygyermekkel, úgyhogy akkor fotó is lesz, de a mostani állapotra igazán nem érdemes pazérolni a pixeleket.

A tegnapi strandolásnak (melyen én természetesen nem vettem részt) átütő sikere volt, a leányzó négy órán át úszott, merült, pancsolt, pacsált és csúszdázott, hazajövetelekor pedig az orráig rúzsozta magát csokifagyival, szóval minden szép volt és jó. És aztán a fáradtságtól úgy leeresztett, mint a luftballon, úgyhogy vacsora után azonnal fürödni indult, majd befeküdt ágyába olvasgatni még egy kicsit, és fél nyolckor már a lóbőrt húzta. Tizenkét egész órán át. A tizenegyediknél a bolond nagynéni (tudjátok, akinek Aggódós a középső neve) már besettenkedett megnézni, nincs-é a gyermeknek valami baja, de nem, épp csak kiütötte magát a négyórányi strandolással. Ah, milyen egyszerű megoldások is lehetnének a kölcsöngyermek-nevelésben, ha nem arról szólna nekem a nyár, hogy árnyéktól árnyékig lopózkodom.

A mai napra, mint már mondtam, délutánra városnézés a program, délelőttre viszont csak tengi-lengi, és ezt próbáljuk valamiképpen megtölteni tartalommal, például Micimackóval és további Rózsaszín Párduc-rajzfilmekkel. Tegnap viszont a gyermek kezébe nyomtam a “világ kenyerei, egybesüljetek” könyvet, hogy válasszon, mit süssek máma, és ő a pain briét szúrta ki, úgyhogy most bemegyek a teraszról, ahol ezt a bejegyzést írom, és elpáholom azt a szerencsétlen kelttésztát, mert ez egy ilyen könyörtelen recept.

(Este, majdnem nyolckor:)

A pain brié remekül sikerült, és nagyobb balhé nélkül sikerült megúsznunk azt is, hogy én erősen ellenzem a csúzlikészítést, az ifjú hölgy viszont mindenáron ki akarja próbálni.

Ó, és elvittük vacsorázni, miáltal kiderült, hogy Filoméla kedveli a kefalotyri sajtot. Hurrá.

Az, hogy én hogyan festek, írjuk a kevésbé sikeres sikerek listájára. Bár a maga módján ez is egy “mindennapmás” pillanat, az kétségtelen.