Képzeljetek el egy pofás, huszonötezres várost, tele “védd a fákat, egyél hódot” emberrel, művészlelkekkel és más kreatív népekkel, sokunokás nagymamákkal meg főállású négygyermekes anyákkal, büszke lokálpatriótákkal meg unatkozó háziasszonyokkal. Megvan? Oké, itt lakom én. És akkor most képzeljétek el azt, hogy ebben a városban egyetlen rövidáru-bolt van, ami május 28. óta zárva tart betegség miatt, és csak július 2-án nyit, mert a tulajdonos nem tud megengedni magának egyetlen alkalmazottat sem, annyira nem megy az üzlet.

Az egésznek nyilván igen erős kapcsolata van a reggelenként tokától bokáig beduguló 11-es főúttal, amelyen az egész Dunakanyar éppen befelé áramlik Budapestre, meg azzal, hogy ebben a huszonötezres városban nincs még kórház sem – de hát akkor is, mi a rühös nyavalya folyik itt. Én ugyan tizennégy évig dolgoztam Budapesten, aztán az elmúlt háromban Esztergomban, de azért mindvégig tisztában voltam azzal, bármennyire gyüttment vagyok itt, hogy ha a helyi vállalkozásokat nem támogatod, akkor megette a fene az egészet. A város tele van étteremmel meg szuvenyírárussal, de a valódi kézműves termékeket árusító üzletek csak vegetálnak. Egymás után zárnak be a viccesebb-mókásabb-egyedibb ajándékboltok meg azok az éttermek, amelyek nem közvetlenül a turisták haladási vonalán fekszenek, és nem arra alapozzák a működésüket, hogy másfél órás turnusokban bezabáltassanak egy busznyi embert. Most istenbizony nem az a csalódás beszél belőlem, hogy tegnap nem tudtam további fonalakat vásárolni. Ha annyira akartam volna, még autó nélkül is bent vagyok háromnegyed óra alatt egy budapesti fonalboltban, meg különben is, a Bűnök Barlangjában voltak ilyen-olyan eldugott maradékocskák. Ez itt a rövidárubolttal csak egy tünet, nem maga a fő gond. Én ugyan továbbra is piacra fogok járni meg helyi éttermekbe, aláírok minden olyan petíciót meg más izét, ami helyi ügyekkel foglalkozik, de ahhoz túlságosan is barlangi morc vagyok, hogy egyik kezemben karddal, másikban meg zászlóval induljak neki megmenteni Bürgüncfalvát.

Meg amúgy is, előbb a saját házam táját kéne gatyába rázni, mert egy órán belül beesik a Repülő Kutató, és itt minden úgy fest, mintha most esett volna át egy alapos szőnyegbombázáson.