Ma reggel is arra ébredtem, hogy Tankcsapda megy a fejemben, de hogy miért éppen a Rio, arról lövésem sincs. Most sem egy kabrióba fogok beszállni, hanem a 880-as buszra fel, és nem oda megyek, ahol mindig kék a tenger, és sohasem éhesek a cápák, hanem Esztergomba zárótevékenységre.

Az viszont kétségtelen, hogy ha megnéztem, mit csinál a hallgató a kicsikkel, majd betotyogtam a tanszékre dolgozatokat javítani, adminisztrálni, jelenléti ívet írni, jegyeket pötyögni be a neptunba, és némi rendet teremtettem a félév végi káoszban az asztalomon, már csak élvezem a dolce vitát. Amíg el nem kezd teljes energiával döngetni körülöttem a vizsgaidőszak, persze.

Ami a fotót illeti: képzeljetek ide azt, ami csak jólesik. A laptop nem hajlandó felismerni a fényképezőgépet, sőt, egyáltalán tudomást sem akar venni róla.

Frissítés, du.: Megoldottaaaaam!