Ma hajnali ötkor sztereóban kaptam ébresztőt a saját telefonomról és a Repülő Kutató itthon felejtett mobiljáról, mindkét éjjeliszekrény ott dalolt nekem összevissza, amíg ki nem kapcsoltam az elektronyos dögöket, és ki nem kúsztam, majdhogynem négykézláb, az ágyból, hogy főzzek egy kávét, és megetessem meg kialmozzam a szőrös dögöket. Nagyjából minden, amit megfogtam, kiesett a kezemből, legalább nem törtem el semmit, jó kis napkezdet.

Az akaraterő diadala vagyok, már túl másfél kilométer gyalogláson a HÉVig, a budai forgalommal való küzdelmen is túl, és ott ülök, ahol kurta farkú malacok túrják a tudást hűvös halomba.

Csak ezt a hetet éljem túl, csak ezt a hetet.