A Repülő Kutató két telefonja közül azon, amit itthon hagyott, hajnali ötkor mézédesen és behízelgően megszólalt az ébresztő. Na hát én szokásomhoz nemhíven tegnap éjfélig nem tudtam elaludni az orrfújás-köhögés újra és újra feltörő rohamaitól, ráadásul ma csak tízre kell mennem. Ennélfogva most nyomorult vagyok, köhögős, leterhelt, magányos, krákogós, kialvatlan és elesett. Súlyosbító körülményként ma egész nap a Kazinczy-versenyen kell szaladgálnom mosolyogva és halkan, mint egy kisegér. Mint már évek óta mindig.

Úgyhogy mindehhez szerény, pasztellvirágokba borult ciheresnek öltöztem, egye meg a fene a világot. És papírzsebkendőt is viszek. Sokat.