Tegnap délben derült ki, hogy a lassan négy éve készülő-nemkészülő-vonszolódó-újraíródó, de mindeközben valami bizarr okból szerzői és kiadói NKA-támogatást is kapott kötetem címén már megjelent két évvel ezelőtt egy másik kötet. Természetesen ezt akkor és úgy, hogy az inkriminált kötet (az enyém) már a tördelőnél van.
Hát feleim, be kell vallanom, hogy erre a hírre erőtlenül ledűltem a kanapémra, és sírdogáltam is egy kicsit. Aztán persze felálltam, kenyeret sütöttem, zakatoltattam az agyamat, és mostanra ki is eszeltem valamit. Igaz, egyetlen érdemeként azt tudom elmondani, hogy ilyen címet hét üres kiadóban nem találni még egyet.
Mindezek örömére ma összedobtam a legszebb jövendőmondó jelmezt, amit ki tudtam eszelni. Valószínűleg még egy ilyet se találni hét üres cirkuszban. Ne próbáljátok ki otthon. Bár, tudjátok mit, otthon bármit kipróbálhattok, én is azt teszem.

vica57
2018/02/10 at 15:19
Olyan sok könyv jelenik meg mainapság, hogy igazán nem lehet csodálkozni azon, ha a címek ismétlődnek.
Az új biztosan sokkal jobb az eredetinél 😉
A “jelmezed”pedig klassz 🙂
mák
2018/02/10 at 18:59
Köszi. 🙂