Odakint tejföl van meg hideg, én meg megyek dolgozóba. Tévedés ne essék, éppen annyi kedvem van most eltotyogni vizsgáztatni, mint amennyi a diákjaimnak vizsgázni. A vizsgaidőszak csak annyiban jobb a szorgalminál, hogy legalább pofázni nem kell, viszont munka éppúgy van, például ki kell találni meg össze kell rakni a dolgozatokat. Ezek nálam csinos kis négyoldalas izék szoknak lenni, és csak a harmadik oldaltól kezdődően vannak bennük itt-ott lyukak, a többit nekem kell megírnom, hogy a diákoknak csak karikázni kelljen a tesztben. És miután bekarikázták meg megírták, ugyancsak nekem kell kijavítanom a komplett hóbelevancot. Plusz az adminisztráció előtte-utána. Őszintén, utálom az egészet.

Viszont van nekem (általában) egy meglehetősen működőképes stratégiám, ami arról szól, hogy legyek túl hirtelen azokon a dolgokon, amelyek muszájak, de nincs hozzájuk kedvem. Ezért szoktam decemberre is tenni vizsgaidőpontokat, hogy essünk túl az első sorozaton még az ünnepek előtt. Távlatilag a diákoknak is jól jön, nekem is. Úgyhogy bármennyire mirgimorgi vagyok máma, és bármilyen töméntelen szundi kellett ahhoz, hogy kivakarjam magam az ágyból, bizony szépen feltarisznyálok, elbuszozom Esztergomba, és késő estig haza sem jövök.