Mázlitokra nem tegnap este írtam meg ezt a bejegyzést, mert irgalmatlan sok rinyálás lett volna benne. Mázlitokra a kép is konzerv. Mindemellett nagyjából így festek máma, az arckifejezésem is hasonló, épp csak a hajam van még ennél is jobban felrobbanva.

Annyit azért elmesélnék, hogy az egyik kedvenc nyakláncomat (lásd tegnapi fotó) Pécsaba és Pévörösvár közben megpróbáltam levenni a nyakamból, és ez annyira nem akart összejönni, hogy majdnem megfojtottam magam vele. Végül nem volt más megoldás, mint hogy letépjem az egész hóbelevancot. Képzelhetitek.