Épp csak tegnap nyiforogtam arról, hogy ígymegúgy, idén még nem is turkáltam semmit, mire persze mára radikálisan megváltozott a helyzet, A cicapapi beszerzési helyétől száz méterre sincs a város legjobb (és legdrágább) turkálója, ahová én nemigen járok, de ezúttal olyannyira le voltam robbanva, hogy elvánszorogtam odáig.
Ott pedig szerény mosollyal várt rám egy sarokban az állványon ez:
Egészen nyilvánvaló volt, hogy rám vár, az ilyen holmikhoz súlyosan meg kell lenni húzatva, meg egyébként is, tényleg úgy fest, mintha én magam varrtam volna részegen sok szabadidővel, aztán elkapott volna benne egy csapat ideges kóbor kutya. Egyetlen esélye lett volna arra, hogy otthagyjam: ha feltűnően nem az én méretem. Nos, úgy jött fel rám, mint banánra a héja.
Cserébe az alábbi darabtól fogok megszabadulni:
Ezt még valamikor én alakítottam át józanul és kevés szabadidővel (be is blogoltam, csak most nincs energiám előkeresni a posztot), és nincs neki baja semmi, csak nem hordom annyit, amennyit megérdemelne.
Az új szoknyát amúgy feltehetőleg fel is veszem holnap, mert az élet rövid és én szarul vagyok. Ez is van olyan jó indok, mint bármi.
Minden nap más - mindennap más 
kingha fetykó
2017/10/09 at 18:11
huha – nekem ez egy csöppet ijesztő :))
mák
2017/10/09 at 18:14
Nem is tudom, volt-e még ilyen ruhadarabom, ami úgy fest, mint aki mindjárt morogva harapdálni kezdi a bokámat. Valószínűleg éppen ezért tetszett meg.
fűzfavirág
2017/10/09 at 18:16
Úgy néz ki, mintha sok fölösleges zsebkendője lett volna a megálmodójának 😀 Nekem nagyon tetszik.
mák
2017/10/09 at 18:19
Én sok fölösleges férfiingre tippeltem, de a zsebkendő sem rossz találat.
peony67
2017/10/09 at 19:21
Jesszusom, ez a szoknya nagyon jóóóóó… ha egyszer úgy döntenél, hogy mégsem kell…. Ohh szerintem egész Szentendréig elhallatszott mekkorát dobbant a szívem, amikor megláttam….