Az egész nyüves univerzum másból sem áll, csak takonyból meg nemszeretem feladatokból. Ez utóbbiakból még a héten le kell nyomnom összesen öt darabot, három közüle adminisztrációs anyámkínja. Munkaköri leírásom ezügyben: “Fölös papírokat kupacolsz halomba, hadd ne bólogasson az eperfa lombja”. (Ezt én, tök egyedül, csak most, csak nektek. Olyan is.)

Mindent meg tudok csinálni, ha muszáj. Még határidőre és taknyosan is. Épp csak átkozottul nincs hozzá kedvem. És az ehhez hasonló napokon igen hangosan dudorászik fülembe a kísértés szirénhangja, hogy hagyjam a fenébe a tudományos pályát meg a felsőoktatási kariőrt, és inkább indítsak tanfolyamokat a szentendrei környezettudatos ifjú anyáknak “hogyan alakítsunk át turkálós gyermekholmikat yol” címmel.

Aztán persze győz a józan ész meg a tantárgyleírások.

Igen, kábé úgy is érzem magam, ahogy kinézek.