Na ide figyelj, időjárás, mi nem ebben egyeztünk meg. A szeptember legyen szeptember, a november pedig november, nem összevissza. A tanítás második hetén én nem azt várom, hogy tizenhárom fokban, szélben meg esőben vonszoljam be magam egy háromnegyed hétig tartó napra, amikor úgyis olyan elméleti óráim vannak, amelyeket mindenki kötelességből látogat csak, nem pedig azért, mert annyira meg lenne győződve a hasznosságukról (és ebben, tévedés kizárva, én sem vagyok kivétel). Ha már úgyis muszáj, nem lehetne, hogy kapok némi segítséget a feladathoz?

Szóval vagy összekapod magad, vagy igen csúnyán fogok beszélni rólad, és ha már szeptember végén Michelin-gumibabának öltözve vagyok kénytelen dolgozóba vonulni, feltehetőleg a blogom olvasóinak is lesz hozzád néhány keresetlen szava. Bakker, a ruhatáram tele van kedves és könnyűcske őszi darabokkal, selyemruhákkal, bársonykabátkákkal meg bordó lakkcipőkkel, és istenbizony szívesebben venném fel azokat, mint azt a novemberi áutfitet, ami jelenleg rajtam van.