Indul a század csuklógyakorlatra, juhé, miként ezt Troppauer Hümér nevű kolegám oly szépen megfogalmazta. Az őszi félévet egy értekezlettel rúgjuk bé, melynek tiszteletére én úgy festek, mint egy virágos zöld mező. Kevésbé megengedő szemlélő esetén persze inkább úgy, mint akit a libák mellől hívtak be a virágos zöld mezőről értekezni, miként Catilinát vagy ki a bokámat az eke szarva mellől, hogy legyen szíves talpra állítani Rómát.

Pedig istenbizony fésülködtem máma. Kétszer is.