Ezúttal ezt dobta ébredéshez az agygép, de kivételesen nem egészen véletlenül. Hétfőn azt állapítottam meg, hogy amikor az embernek két külön cucca van bent két külön kiadónál, a kétféle “jajistenemmileszebből” kölcsönösen kioltja egymást, és nem marad izgulnivaló, csak a fáradt nyugi meg a zen. Ez mostanra nagyrészt elmúlt, mert az egyikről éppen ma lesz döntés, kiadják-e, nemadják-e, ennélfogva némiképp megint jajistenemmileszebből van.
Ennek örömére ma tényleg kiganajozom a Bűnök Barlangját, oszt belefekszem. Idegizgatottságra nincs jobb gyógymód, mint a színes ficlik. Mindehhez pedig nyilván valami fekete és egyszínű dukál, mert nincs abban semmi buli, ha nem látszanak az ember ruháján az odatapadt varrási hulladékok.
És Celó ezúttal az ablakpárkányt hányta le a miheztartás végett. Jaj, de rémes egy vircsaft ez, Istenkém.

peony67
2017/07/12 at 13:33
Szurkolás, ujjkeresztbentartás, meg minden… a varrási hulladék szinte mindenen jól mutat.Különösen egy 19. századi báliruhára tapadva 🙂
mák
2017/07/12 at 15:18
A szurkolást köszi, báliruha egyelőre nem várható. 🙂
perenne2
2017/07/12 at 19:42
Lehet már valamit tudni?
mák
2017/07/12 at 19:48
Még semmit.