Az időjárás nevű társasjáték legújabb dobásait elnézve itt áprilisra már nyár lesz, addig viszont folyton esni fog az eső. Ne a próféta beszéljen belőlem.

Mielőtt a mai adag a fejünkre esne, gyorsan elszaladok cigiért és péksütiért, mert ma nincsen érkezésem sütni, még mindig nem végeztem a szakdolgozatokkal, bár legalább már a vízszintes karácsonyfát lekaptam a helyéről. Mindehhez a hosszú és bonyolult küldetéshez felvettem Matisse és Vámos Rousseau szerelemgyerekét*, valamint egy olyan cipőt, amit már eszem se tudja, mióta nem. (Ennek általában nagyon határozott oka van, miért nem veszek fel egyes cipőket, de ezt is elfelejtettem. Valószínűleg egy adott távon már töri a lábamat. A jelenleg befutni óhajtott táv kevesebb egy kilométernél, szóval próbaüzem indul.)

* Bármekkora elszántsággal alakítottam át szegénykét, még mindig idétlen a nyakkivágása. Lehet, hogy repülnie kéne?

U.i.: Hazaértem az expedícióból, megvan a megfejtés. Basztikuli, ez a cipő olyan elszántan és érthetetlenül töri a lábam, hogy arra nincs magyarázat. Ő is repül.