A takonykór rohama hálistennek levonulóban, és ugyan nem mondhatnám, hogy teljes fényemben tündökölök, de tegnap már új anyagokon kezdtem ábrándozni. (Konkrétan ezeken itt. Gondolom, megértitek.) Nyilván annyi szükségem van rájuk, mint halnak biciklire, úgyhogy inkább visszavonultam a Bűnök Barlangjába, és beálltam fejjel a textiles kosarakba meg polcokba meg dobozokba meg. Az ilyenkor mindig segít, mert rögtön rájövök, hogy a Szaharába nem érdemes homokot hordani, van ott elég. Általában ilyenkor mindig szembesülök olyan szövetekkel is, amelyeket már szinteszinte elfeledtem – nos, ezúttal még olyat is találtam, amire csak bámultam egy percig, amíg sikerült felidéznem, mikor vettem, hol és miért.

Egyszer majd tényleg muszáj lesz tárlatlátogatást tartanom a Bűnök Barlangjában, hogy teljes káoszos pompájában láthassátok, miről beszélek. Mára viszont egyelőre érjétek be velem – még mindig lerobbantan, de legalább már papagájtarkán, ahogy ez egy vasárnaphoz dukál.