Ma reggel hétkor már megint ott turkáltam a KSH népszámlálási adatainak langyos zsigereiben, és máma semmi más izgalmasabb program nem várható, hacsak át nem nyergelek nevelésszociológiai elméletek gyomrozására. (Nem, igazatok van, ez sem izgalmasabb. Bár, bevallom, én most ezeket tök izginek érzem, de nyilván az én készülékemben van a… mondjuk azt, hogy Szíriuszról importált golyóscsapágy.) Úgy döntöttem, igazán megérdemlek mindehhez egy masszázst így hétfő délelőtt, de ha esetleg nem érdemelném meg, akkor is megyek.
Öltözködési szempontból továbbra is csak vidáman unalmas és már ezerszer látott nagydarab izékkel tudok szolgálni, de amíg kizárólag Michelin-gumibaba formájában érdemes közlekedni odaki, ez sajna így marad.
Minden nap más - mindennap más 
Gyöngyösi Csilla
2017/01/09 at 21:24
ha elesel, nem ütöd meg magad annyira 😛
mák
2017/01/09 at 21:38
Hát az ma elég esélyesnek tűnt, mikor hazafelé evickéltem a tükörjégen.
Gyöngyösi Csilla
2017/01/10 at 21:40
Igen, nálam is, én a babakocsiba kapaszkodtam, remélve, hogy nem borítok be két gyereket a malomárokba 🙂
mák
2017/01/10 at 22:06
Ma bezzeg egész nap itthon ültem szöveggel lepve – igazán kevés híja volt, hogy úgy délután kettő körül nem robogtam ki a teraszra helybenfutni egy kicsit, meg esetleg hengergőzni egyet a hóban, annyira elegem volt már a melóból.