(Új rovatot indítok, mert a jelek szerint a népeket érdekli, miket bütykölök. Népek, tessék nyilatkozni, jól látom-e a jeleket.)
Az elmúlt néhány napot igen szorgosan töltöttem, minekutána ma nagy családi buli várható az összes novemberi szülinap és névnap tiszteletére, márpedig azokból van itt most elég. Az alábbiakat gyártottam le az ünnepelteknek, ni:
Jelen pillanatban igazi istennőnek érzem magam, de ez persze csak addig tart, amíg a kölykök (az 1. és 3. kép cuccainak címzettjei) ki nem bontják azt az ajándékcsomagot, amiben valami kínaibótos csörömpölő izé van elemmel és hangszóróval, mert utána villámgyorsan el fogják felejteni, hogy a hülye nagynénjüktől mit kaptak.
Ha ez bekövetkezik, karácsonyra mindenkinek csokit veszek meg mesekönyvet, és ezt vehetik fenyegetésnek is.
(Az három fentebbi projektet nyilván be fogom blogolni előbb-utóbb komplett folyamatleírással egyetemben, de afelől is lehet nyilatkozni, melyikkel kezdjem.)
Minden nap más - mindennap más 
kuurankukka
2016/11/13 at 11:33
Engem erdekel!
A sorrend mindegy.
peony67
2016/11/13 at 12:56
Én sosem bírtam a kínai bótos elemes csörömpölős bizbaszokat… Érdekel… És megjegyzem, nagyon bírtam, a turkálós bejegyzéseket is, a hatásukra, hosszú idő után a Nyugati aluljjáró Cream-je mellett máshova is betévedtem, pl egy kilós Hádába… jajj a szekrényemnek.
csilla75
2016/11/13 at 13:48
Már bocsánat, de a kínai csörömpölő nagy kitolás a szülőkkel meg a vendékkel is. Tapasztaltam. Ahogy megkapta a gyermek, kiválasztott egy gombot, ami mikiegérhangon mondta, hogy “szép munka”, és utána ezt hallgattuk vég nélkül. Persze hangerőt nem lehetett állítani rajta. Ilyet csak az ellenségem gyerekének vennék 🙂
mák
2016/11/13 at 13:52
Csörömpölő bizbasz nem volt, csak ezer pici alkatrészből összeálló fröccsöntött kisház, az elvárható következményekkel.
Mesekönyv és csoki. Könnyű, laza és munkátlan karácsonyom lesz.
adele1014
2016/11/13 at 14:25
Jöhet, tetszik!